06-11-29

2006. nov. 29. 15:34 | kovacsne | 7 komment

Kedves Miniszterelnök Úr, hát szerintem akárki akármit mond, remekül tetszettek kitalálni az egészségügyi reformot.  

 

20 kilométerenként (légvonalban) járóbeteg-szakrendelések, 30 kilométerenként területi kórházak, 50-55 kilométerenként (egy óra alatt elérhető) kiemelt kórházak működnének. 

 

 

 

 Hát ez a légvonal, ez kifejezetten zseniális, és talán a legjobb az lenne, ha a kórházakat és a rendelőket mindjárt a légvonalra tetszenének felhelyezni.  

 

 

Fehérgyarmat kórháza is a kiemelt intézmények közé került. Az indok az volt, hogy Nyíregyházától keletre még kellett egy kórház, hogy meglegyen a megfelelő elérhetőség. Felkerült a listára került az ózdi kórház is, amely ugyan 35 kilométerre van a megyeközponttól, de a közlekedés azon a környéken igencsak nehézkes.

 

 

Ózd és Fehérgyarmat kiemelése szerintem igenis jó döntés volt, mert  hát ugye soha nem lehet tudni, mikor történik valami katasztrófa a kohóban (ami momentán ugyan nem üzemel, de egy igazi reformer mindenre felkészül!), Fehérgyarmat központi helyzetét pedig hát nem kell magyarázni. 

 

Sopron viszont nem tud belenyugodni, hogy kórháza nincs a csúcsintézmények között. A város 70 kilométerre van Szombathelytől, Győrtől 90-re, és az oda vezető 85-ös út állandóan túlzsúfolt és csak lassan járható. A soproniakat az nem nyugtatja meg, hogy amúgy ötven kilométeren belül van egy jól felszerelt kórház, csakhogy azt Krankenhaus Barmherzige Brüder Eisenstadtnak hívják, és egy másik országban van. Az az érzésünk, hogy ez a meccs még nincs lefutva.

 

Ez a „túlzsúfoltak az utak”, meg „felfordul a beteg, mire odaérünk”, hát ezek ócska bolsevik dumák a Fidesz részéről. Mit össze nem rinyálnak ezek a fideszfészkek, közben annak örülnének, hogy egyáltalán van autóútjuk! Horváth-tanya meg Kerekes-dűlő, na azok kurvára rá fognak faragni. 

 

A jövőben így nem lesz minden városnak olyan kórháza, ahol a négy alapszakma - belgyógyászat, sebészet, szülészet, gyermekgyógyászat - működik, nem fognak mindenhol műtéteket végezni és szüléseket levezetni.

 

Kedves Miniszterelnök Úr, az ilyen helyeken szerintem lehetne javasasszonyokat,  felcsereket, bábákat meg borbélyokat alkalmazni (esetleg sámánt, ha komolyabb műtétről van szó), és ez egy igazán reformos  megoldás lenne. És szeretném még azt is elmondani, hogy véleményem szerint csak egyetlen kezelést kellene ingyen biztosítani: a köpölyözést. (Na jó, mondjuk még a purgálást, de ezzel aztán vége!) 

 

A harmadik csoport az idős betegek gondozására-ápolására szakosodna, vagy a betegségek utáni rehabilitációra.

 

Nekem egy új típusú megoldás is eszembe jutott ám! Szerintem az idős betegeket gondozó kórházak megkaphatnák a „kiemelt prosektura” státust, és ettől igazi vonzerővel bírnának ezek az intézmények.   

 

Többet kell majd utazni, ha beteg az ember, vagy meg akar látogatni valakit? Elképzelhető. Lesznek települések, ahol megmarad ugyan a kórház, de például csak idősgondozással foglalkozik. Ha nincs nagy baj, a beteg elvileg a 30 kilométeren belül lévő területi kórházba kerül.

 

 

 Most aztán nem mondhatják az ellenség, hogy a Miniszterelnök Úrék pártjának nincsenek elvi megoldásai. És esetleg majd tessenek olyan fejfákat is gyártatni, amire rá tetszenek íratni, hogy „Elvileg beért”. 

 

Utazgatás vár valószínűleg az orvosok és az ápolók egy részére is. A kórházi osztályok megszüntetése miatt többen elvesztik állásukat, és lehet, hogy a szomszéd város területi vagy kiemelt kórházában találnak munkát.

 

 

 Nagyszerű elgondolása a Miniszterelnök Úréknak! És lehetne még azzal is javítani az orvosok közérzetét, hogy esetleg tetszenének egy olyan rendeletet hozni, hogy a lakóhelyhez viszonyított 50 kilométeres körzetben nem kaphatnának állást.   

 

 

Lehet, hogy nem tudok szülni abban a városban, ahol élek?

Elképzelhető, ha helyben megszűnik a szülészet.

  

 Ezzel ne is tessenek foglalkozni. Az én Kovácsomat például egyáltalán nem izgatja ez a probléma.

 

 Tényleg nem mehetek abba a kórházba, amelyikbe akarok?

Tényleg. Illetve: az ember mehet máshová is, csak fizetnie kell érte. A fenti régiós felosztás alapján a betegeknek két területi és egy kiemelt kórházat jelölnek ki lakhelyük környékén, ahol ingyen (illetve a 300 forintos kórházi napidíjért) fekhetnek kórházban.

 

 

 Kedves Miniszterelnök Úr, én itten javasolnék egy demokratikus megoldást, ha nem tetszik bánni. Bevezethetnénk a sorsolást, és ha valakinek lutrija van, akkor tényleg olyan orvoshoz kerül, akinek hát semmi köze nem volt a nagyi kipurcanásához. (A tombolás verzión most dolgozom.) 

 

Közben minden ötödik kórházban fekvő beteget meg lehetne úgy is gyógyítani, hogy be-besétál a rendelőintézetbe vagy a kórházi szakrendelése, és a kezelés után szépen hazamegy. A sokat emlegetett egynapos sebészet Magyarországon még gyerekcipőben jár, holott technikailag (endoszkóppal, kamerával) ma már urológiai, nőgyógyászati, belgyógyászati műtétek is elvégezhetők úgy, hogy a beteget a műtét után néhány óráig megfigyelés alatt tartják, aztán hazaengedik.

 

 Kedves Miniszterelnök Úr, szerintem le tetszettek felejteni a listákról az állatorvosokat, pedig az apróbb betegségeket - hereeltávolítás, párosodási gondok, ellési nehézségek stb. - ők is kiválóan tudnák kezelni, és akkor még gazdaságosabb lenne a rendszer.  

 

Hát egyelőre ennyi, de még gondolkodom. 

 

Erzsike